NA ΣΩΣΟΥΜΕ ΤΟΝ ΕΛΛΗΝΙΚΌ ΛΑΟ AΠΟ TΟΥΣ ΣΩΤΉΡΕΣ ΤΟΥ!!! Save the Greeks from their Saviours!!!

Τη στιγμή που ένας στους δύο Έλληνες νέους είναι άνεργος, 25.000 άστεγοι περιπλανώνται στους δρόμους της Αθήνας, το 30% του πληθυσμού βρίσκεται κάτω από το όριο της φτώχιας, χιλιάδες οικογένειες υποχρεούνται να βάλουν τα παιδιά τους σε ιδρύματα προκειμένου να μην πεθάνουν από την πείνα και το κρύο, νεόφτωχοι και πρόσφυγες δίνουν μάχες για τους σκουπιδοτενεκέδες στους δημόσιους χώρους, οι «σωτήρες» της Ελλάδας, υπό το πρόσχημα ότι οι Έλληνες «δεν καταβάλουν αρκετές προσπάθειες», επιβάλλουν ένα νέο σχέδιο βοήθειας που διπλασιάζει τη χορηγούμενη θανατηφόρα δόση. Ένα σχέδιο που καταργεί το εργατικό Δίκαιο  και καταδικάζει τους φτωχούς σε ακραία ένδεια, εξαφανίζοντας παράλληλα τις μεσαίες τάξεις. 
Ο στόχος δεν είναι σε καμία περίπτωση η «σωτηρία» της Ελλάδας: όλοι οι οικονομολόγοι που είναι  άξιοι του ονόματός τους συμφωνούν επ’ αυτού. Το ζητούμενο  είναι να κερδηθεί  χρόνος προκειμένου να σωθούν  οι πιστωτές ενώ παράλληλα η χώρα οδηγείται σε μια προδιαγεγραμμένη  χρεοκοπία.  Πρωτίστως, το ζητούμενο είναι να μετατραπεί η   Ελλάδα σε  εργαστήριο μιας κοινωνικής μεταλλαγής που θα γενικευθεί, σε έναν δεύτερο χρόνο, σε ολόκληρη την Ευρώπη. Το μοντέλο που δοκιμάζεται πάνω στους Έλληνες είναι εκείνο μιας κοινωνίας χωρίς δημόσιες υπηρεσίες, στο πλαίσιο της οποίας τα σχολεία, τα νοσοκομεία και τα ιατρικά κέντρα κατεδαφίζονται, η υγεία καθίσταται προνόμιο των πλουσίων, οι ευπαθείς πληθυσμοί προορίζονται για μια προγραμματισμένη εξόντωση, ενώ όσοι εξακολουθούν  να έχουν μια εργασία  καταδικάζονται σε ακραίες μορφές εργασιακής επισφάλειας και οικονομικής εξαθλίωσης. 
Προκειμένου όμως αυτή η αντεπίθεση του νεοφιλελευθερισμού να πετύχει τον στόχο της χρειάζεται να εγκαθιδρύσει ένα καθεστώς που καταργεί τα πλέον στοιχειώδη δημοκρατικά δικαιώματα. Με διαταγή των σωτήρων, βλέπουμε λοιπόν να εγκαθίστανται στην Ευρώπη κυβερνήσεις τεχνοκρατών που περιφρονούν τη λαϊκή κυριαρχία. Πρόκειται για ένα σημείο καμπής όσον αφορά στα κοινοβουλευτικά καθεστώτα στο πλαίσιο των οποίων βλέπουμε τους «αντιπροσώπους του λαού» να εξουσιοδοτούν εν λευκώ τους ειδικούς και τους τραπεζίτες, απαρνούμενοι την υποτιθέμενη εξουσία τους να αποφασίζουν. Ένα είδος κοινοβουλευτικού πραξικοπήματος, το οποίο προσφεύγει, μεταξύ άλλων, και σε ένα διευρυμένο κατασταλτικό οπλοστάσιο απέναντι στις λαϊκές διαμαρτυρίες. Έτσι, από τη στιγμή που οι βουλευτές επικύρωσαν την διαμετρικά αντίθετη με την εντολή που είχαν λάβει σύμβαση που τους υπαγόρευσε η Τρόικα (Ευρωπαϊκή Ένωση, Κεντρική Ευρωπαϊκή Τράπεζα, Διεθνές Νομισματικό Ταμείο), μια εξουσία στερούμενη δημοκρατικής νομιμότητας υποθήκευσε το μέλλον της χώρας για τα επόμενα τριάντα ή σαράντα χρόνια.
Παράλληλα, η Ευρωπαϊκή Ένωση ετοιμάζεται να δημιουργήσει έναν δεσμευμένο τραπεζικό λογαριασμό στον οποίον θα κατατίθεται απευθείας η βοήθεια προς την Ελλάδα προκειμένου να χρησιμοποιείται αποκλειστικά προς όφελος του χρέους. Τα έσοδα της χώρας οφείλουν να αφιερώνονται κατά «απόλυτη προτεραιότητα» στην εξόφληση των πιστωτών και, εφόσον παραστεί ανάγκη, να κατατίθενται απευθείας σε αυτόν τον λογαριασμό την διαχείριση του οποίου έχει αναλάβει η Ευρωπαϊκή Ένωση. Η Σύμβαση υπαγορεύει ρητά  ότι κάθε νέα υποχρέωση που θα προκύπτει στο πλαίσιό της θα διέπεται  από το αγγλικό δίκαιο, το οποίο απαιτεί υλικές εγγυήσεις, ενώ οι διενέξεις θα εκδικάζονται από τα δικαστήρια του Λουξεμβούργου, με την   Ελλάδα να έχει αποποιηθεί εκ των προτέρων κάθε δικαίωμα προσφυγής ενάντια σε όποια κατάσχεση αποφασίσουν οι πιστωτές της. Για να ολοκληρωθεί η εικόνα, οι  ιδιωτικοποιήσεις έχουν ανατεθεί  σε ένα Ταμείο υπό τη διαχείριση της Τρόικας  στο οποίο θα κατατίθενται οι τίτλοι ιδιοκτησίας των δημοσίων αγαθών. Εν συντομία, έχουμε να κάνουμε με μια γενικευμένη λεηλασία, χαρακτηριστικό γνώρισμα του χρηματοπιστωτικού  καπιταλισμού που προσφέρει εν προκειμένω στον εαυτό του μια  θεσμική καθοσίωση. Στο βαθμό που πωλητές και αγοραστές θα κάθονται στην ίδια πλευρά του τραπεζιού, δεν έχουμε την παραμικρή αμφιβολία ότι το  εν λόγω εγχείρημα ιδιωτικοποιήσεων  αποτελεί πραγματικό συμπόσιο για τους αγοραστές.
Όλα τα μέτρα που έχουν ληφθεί έως τώρα είχαν ως μοναδικό  αποτέλεσμα την εμβάθυνση του ελληνικού εθνικού χρέους το οποίο, με τη βοήθεια των σωτήρων που δανείζουν με τοκογλυφικά επιτόκια, έχει κυριολεκτικά εκτοξευθεί στα ύψη προσεγγίζοντας το 170%  ενός  ακαθάριστου εθνικού προϊόντος σε ελεύθερη πτώση, ενώ το 2009 δεν αντιπροσώπευε παρά το 120%. Μπορεί κανείς να στοιχηματίσει ότι αυτός ο εσμός  σχεδίων σωτηρίας -τα οποία παρουσιάζονται κάθε φορά ως «τελικά»- δεν στόχευε παρά στο να εξασθενίσει ολοένα και περισσότερο τη θέση της Ελλάδας ούτως ώστε, στερούμενη κάθε δυνατότητας να προτείνει από μόνη της τους όρους μιας ανασυγκρότησης , να εξαναγκαστεί να εκχωρήσει τα πάντα στους πιστωτές της υπό τον εκβιασμό «καταστροφή ή λιτότητα». Η τεχνητή και καταναγκαστική επιδείνωση του προβλήματος του χρέους χρησιμοποιήθηκε σαν όπλο εφόδου  για την άλωση  μιας κοινωνίας στο σύνολό της.  
Σκόπιμα χρησιμοποιούμε εδώ όρους που ανήκουν στη στρατιωτική ορολογία: πρόκειται σαφώς για έναν πόλεμο που διεξάγεται με τα μέσα της οικονομίας, της πολιτικής και του δικαίου, έναν πόλεμο ταξικό εναντίον ολόκληρης της κοινωνίας. Και τα λάφυρα που η χρηματοπιστωτική  τάξη υπολογίζει να αποσπάσει από «τον εχθρό» είναι τα κοινωνικά κεκτημένα και τα δημοκρατικά δικαιώματα, αλλά αυτό που διακυβεύεται σε τελική ανάλυση είναι η δυνατότητα για  μια ανθρώπινη ζωή. Και η ζωή εκείνων που δεν παράγουν ή δεν καταναλώνουν αρκετά σε σύγκριση με τις στρατηγικές μεγιστοποίησης του κέρδους, δεν πρέπει να διατηρηθεί.
Έτσι, η αδυναμία μιας χώρας πιασμένης στη μέγγενη της χωρίς  όρια κερδοσκοπίας και των καταστροφικών σχεδίων σωτηρίας, γίνεται η μυστική πόρτα από την οποία εισβάλλει βίαια ένα μοντέλο κοινωνίας σύμφωνο προς τις απαιτήσεις του νέο-φιλελεύθερου φονταμενταλισμού. Μοντέλο που προορίζεται για ολόκληρη την Ευρώπη και πέραν αυτής. Αυτό είναι το πραγματικό διακύβευμα, και γι αυτό η υπεράσπιση του ελληνικού λαού δεν είναι συρρικνώσιμη  σε μια χειρονομία  αλληλεγγύης ή  αφηρημένης ανθρωπιάς: διακυβεύεται το μέλλον της δημοκρατίας και η τύχη των ευρωπαϊκών λαών. Παντού η «επιτακτική αναγκαιότητα» μιας «οδυνηρής αλλά σωτήριας» λιτότητας θα μας παρουσιαστεί ως το μέσον για να αποφύγουμε τη μοίρα της Ελλάδας, ενώ οδηγεί κατευθείαν σε αυτήν.
Μπροστά σε αυτή την οργανωμένη επίθεση ενάντια στην κοινωνία, μπροστά στην καταστροφή και των τελευταίων νησίδων της δημοκρατίας, καλούμε τους συμπολίτες μας, τους γάλλους και ευρωπαίους φίλους μας να εκφρασθούν σθεναρά. Δεν πρέπει να αφήσουμε το μονοπώλιο του λόγου στους ειδήμονες και στους πολιτικάντηδες. Το γεγονός ότι το αίτημα κυρίως των γερμανών και των γάλλων ιθυνόντων είναι η απαγόρευση πλέον των εκλογών στην Ελλάδα μπορεί να  μάς αφήνει άραγε αδιάφορους; Ο στιγματισμός και η συστηματική δυσφήμηση ενός λαού δεν θα άξιζε άραγε μια απάντηση; Είναι δυνατόν να μην υψώσουμε την φωνή μας ενάντια στη θεσμική δολοφονία του ελληνικού λαού; Και μπορούμε άραγε να σιωπούμε μπροστά στην καταναγκαστική εγκαθίδρυση ενός συστήματος που θέτει εκτός νόμου ακόμη και την ίδια την ιδέα της κοινωνικής αλληλεγγύης;
Βρισκόμαστε σε ένα σημείο μη επιστροφής. Είναι επείγον να δώσουμε  τη μάχη των αριθμών και τον πόλεμο των λέξεων για να αναχαιτίσουμε  την ακραίο-φιλελεύθερη ρητορική του φόβου και της παραπληροφόρησης. Είναι επείγον να αποδομήσουμε τα μαθήματα ηθικής που συσκοτίζουν  την πραγματική διαδικασία που εκτυλίσσεται μέσα στην κοινωνία. Είναι κάτι περισσότερο από επείγον να απομυθοποιήσουμε τη ρατσιστική εμμονή περί  ελληνικής «ιδιαιτερότητας»  που φιλοδοξεί να αναγάγει  τον υποτιθέμενο εθνικό χαρακτήρα ενός λαού (τεμπελιά ή κατά βούληση πονηριά) σε  πρωταρχική  αιτία μιας κρίσης η οποία στην πραγματικότητα είναι παγκόσμια. Αυτό που μετρά σήμερα δεν είναι οι ιδιαιτερότητες, πραγματικές ή φαντασιακές, αλλά τα κοινά: η τύχη ενός λαού που θα επηρεάσει και τους άλλους.
Πολλές τεχνικές λύσεις έχουν προταθεί για να βγούμε από το δίλημμα «ή  καταστροφή της κοινωνίας ή  πτώχευση» (πράγμα που σημαίνει, το βλέπουμε σήμερα: «και καταστροφή και πτώχευση). Όλες οι λύσεις πρέπει να εξεταστούν  σαν στοιχεία στοχασμού προκειμένου να οικοδομήσουμε μιαν άλλη Ευρώπη. Αλλά κατ’ αρχάς πρέπει να καταγγείλουμε το έγκλημα, να αναδείξουμε την κατάσταση στην οποία βρίσκεται ο ελληνικός λαός, εξ αιτίας των «σχεδίων βοήθειας» τα οποία έχουν συλληφθεί από και για τους κερδοσκόπους και τους πιστωτές. Τη στιγμή που ένα κίνημα υποστήριξης υφαίνεται σε όλο τον κόσμο, όπου τα δίκτυα Ιντερνέτ βουίζουν από πρωτοβουλίες αλληλεγγύης, οι γάλλοι διανοούμενοι θα ήταν άραγε οι τελευταίοι που θα ύψωναν τη φωνή τους υπέρ της Ελλάδας; Χωρίς να περιμένουμε περισσότερο, ας πολλαπλασιάσουμε τα άρθρα, τις παρεμβάσεις στα μέσα, τις συζητήσεις, τις εκκλήσεις, τις διαδηλώσεις. Γιατί κάθε πρωτοβουλία είναι καλοδεχούμενη, κάθε πρωτοβουλία είναι επείγουσα. Σε ό,τι  μας αφορά, ιδού τι προτείνουμε: να προχωρήσουμε τάχιστα στη δημιουργία μιας ευρωπαϊκής επιτροπής διανοουμένων και καλλιτεχνών για την αλληλεγγύη προς  τον ελληνικό λαό  που αντιστέκεται.
Αν δεν είμαστε εμείς, ποιος θα είναι;
Αν δεν είναι τώρα, πότε θα είναι;
Βίκη ΣΚΟΥΜΠΗ, Αρχισυντάκτρια του περιοδικού αλήthεια, Αθήνα.
Michel SURYA, Διευθυντής του περιοδικού Lignes, Παρίσι.
Δημήτρις Βεργέτης, Διευθυντής του περιοδικού αλήthεια.
Και
Daniel Alvara,  Alain Badiou,  Jean-Christophe Bailly,  Etienne Balibar,  Fernanda Bernardo, Barbara Cassin,  Bruno Clément,  Danielle Cohen-Levinas,  Yannick Courtel,  Claire Denis, Georges Didi-Huberman,  Roberto Esposito,  Francesca Isidori,  Pierre-Philippe Jandin,  Jérôme Lèbre,  Jean-Clet Martin,  Jean-Luc Nancy,  Jacques Rancière,  Judith Revel,  Elisabeth Rigal,  Jacob Rogozinski,  Hugo Santiago,  Beppe Sebaste,  Michèle Sinapi,  Enzo Traverso.
============================================================
Save the Greeks from their Saviours!
At a time when one Greek youth out of two is unemployed; where 25,000 homeless wander the streets of Athens; where 30% of the population has fallen under the poverty line and where millions of families are forced to place their children in the care of someone else in order for them not to die of hunger or cold, where refugees and the new poor compete for trashcans at the public dump, the “saviors” of Greece, under the pretext that “Greece is not trying hard enough”, impose a new aid plan that doubles the lethal administered dose.  A plan that abolishes the right to work and reduces the poor to the most extreme misery, at the same time as it makes the middle class disappear.
The goal is not about “saving” Greece.  All economists worthy of this name agree on this point.  It’s about gaining time in order to save the creditors and at the same time it leads the country into deferred collapse.  Above all it’s about making a laboratory of social change out of Greece that, in a second generation, will spread throughout all of Europe.  The model experimented upon Greece is one where public social services, schools, hospitals, and dispensaries fall into ruin, where health becomes the privilege of the rich, and where vulnerable populations are doomed to a programmed elimination while those who work are condemned to the most extreme conditions of impoverishment and precariousness.
But in order for this neo-liberalist offensive to achieve its ends, it is necessary to install a regime established an economy of the most basic democratic rights.  Under the injunction of saviours, we see throughout Europe technocratic governments installing themselves with disregard for popular sovereignty.  This is a turning point in the parliamentary system where we see the “representatives of the people” giving carte blanche to the experts and bankers, abdicating their supposed decisional power –A kind of parliamentary coup d’etat, which also uses an amplified arsenal against popular protest.  Thus, when members have ratified the convention dictated by the troika (the European Union, the European Central Bank and the International Monetary Fund), diametrically opposed to the mandate for which they had received power, without any democratic legitimacy, it will have committed to the future of the country for thirty or forty years.
Meanwhile the EU is preparing to establish an account, which would be paid directly to aid Greece but only so that it is used for servicing the debt.  The revenue of the country should be the "absolute priority" devoted to repay creditors, and, if necessary, paid directly to the account managed by the European Union.  The agreement stipulates that any new bond issued under it shall be governed by English law, which involves material guarantees, so that disputes will be adjudicated by the courts of Luxembourg, having Greece waive in advance any rights to appeal against an entry determined by its creditors.  To complete the picture, privatization is assigned to a fund managed by the troika, where the title deeds of public goods shall be placed.
In short, it is the widespread looting, characteristic of financial capitalism which here offers itself a really beautiful institutional consecration.  To the extent that sellers and buyers sit on the same side of the table, we have no doubt that this enterprise of privatization is a real treat for the buyers. But all the measures taken so far have only dug Greece into deeper sovereign debt.  With the help of rescuers who lend at exorbitant rates, it has literally exploded into free fall in approaching 170% of GDP, while in 2009 it represented more than 120%.  It is likely that this cohort of rescuers - whenever presented as "final" - had no other purpose than to weaken further still the position of Greece so that, deprived of any opportunity to propose itself the terms of a restructuring, is reduced to yield to all its creditors under the blackmail of "the disaster or austerity."
The worsening of the artificial and coercive debt problem was used as a weapon to attack an entire society.  It is proper that we speak here of terms related to the military: we are indeed dealing with a war conducted by means of finance, politics and law, a class war against society as a whole. And the spoils that the financial class wrestles away from the "enemy", are the social benefits and democratic rights, but ultimately it is the very possibility of a human life that is taken.  The lives of those who do or do not consume enough in terms of profit maximization strategies should be no longer be preserved.
Thus, the weakness of a country caught between speculation and endless devastating bailouts, is the backdoor through which a new social model erupts conforming to the requirements of neoliberal fundamentalism.  A model destined for all Europe and maybe elsewhere.  This is the real issue and why defending the Greek people cannot be reduced to a gesture of solidarity or abstract humanity: the future of democracy and the fate of European nations are in question.  Everywhere the "pressing necessity" of "painful but salutary" austerity will be presented to us as the means to escape the fate of Greece, while it really leads us right into the middle of it.
Up against this attack against society, faced with the destruction of the last pockets of democracy, we call our fellow citizens, our French and European friends to speak loudly.  Do not leave the monopoly on speaking to the experts and politicians. Can we remain indifferent to the fact the German and French leaders in particular have requested Greece to be banned from elections?  Does the systematic stigmatization and bashing of a European people not deserve a response?  Is it possible not to raise ones voice against the institutional assassination of the Greek people?  And can we remain silent in front of the establishment of a forced march towards a system that outlaws the very idea of social solidarity?
We are at the point of no return.  It is urgent to fight the battle of numbers and the war of words to counter ultra-liberal rhetoric of fear and misinformation.  There is urgent need to deconstruct the moral lessons that obscure the actual process at work in society.  It becomes more than urgent to demystify the racist insistence on the " Greek specificity " that allegedly is the supposed national character of a people (laziness and cunning at will) the root cause of a crisis in global reality.  What matters today, is not the specifics, whether they are real or imaginary, but the common: the fate of a people that will affect all others.
Numerous technical solutions have been proposed to overcome the alternative of "either the destruction of the society or bankruptcy" (which we see today really means "and the destruction and bankruptcy" of the society).  Everything must be brought to the table as food for thought for the construction of another Europe.  But first you must report the crime, bring to light the situation in which the Greek people is because of "rescue packages" designed by and for speculators and creditors.  When a movement of support is woven around the world, where Internet networks buzz with initiatives of solidarity, are French intellectuals the last to raise their voices for Greece?  Without further delay, multiply articles, media appearances, debates, petitions, demonstrations.  For any initiative is welcome, any initiative is urgent.
As for us, this is what we propose: quickly move towards the formation of a European community of intellectuals and artists in solidarity with the Greek people in resistance.  If we can’t do this, then who will? If we don’t do this now, then when?
Vicky Skoumbi, Editor-in-Chief of the journal, “Alètheia”, Athens,
Michel Surya, director of the journal «Lignes», Paris,
Dimitris Vergetis, director of the journal, “Alètheia”, Athens.

Daniel ALVARO
Alain BADIOU
Jean-Christophe BAILLY
Etienne BALIBAR
Fernanda BERNARDO
Barbara CASSIN
Bruno CLEMENT
Danièle COHEN-LEVINAS
Yannick COURTEL
Claire DENIS
Georges DIDI-HUBERMANN
Roberto ESPOSITO
Francesca ISIDORI


=================================================================================================

Translations
- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Save the Greeks from their Saviors! February 22, 2012. Translation into English by Drew S. Burk and Anastazia Golemi.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Sauvons le peuple grec de ses sauveurs! in: Liberation. February 22, 2012. (French).

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Retten wir das griechische Volk vor seinen Rettern! February 21, 2012. Translation into German by Judith Dellheim.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Salvemos el pueblo griego de sus salvadores! February 22, 2012. Translation into Spanish by Mauricio Rugeles Schoonewolff.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Vamos salvar o povo grego dos seus salvadores! February 23, 2012. Translation into Portuguese by Alexandra Balona de Sá Oliveira and Sofia Borges.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Salviamo la Grecia dai suoi salvatori: Un appello agli intellettuali europe. laRepubblica.it. February 22, 2012. Translation into Italian by Vicky Skoumbi, Dimitris Vergetis, Michel Surya.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Να Σώσουμε Τον Ελληνικό Λαό Aπό Tους Σωτήρες Του. in: tometopo. February 21, 2012. (Greek).

- - Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Rädda det grekiska folket från sina räddare! February 24, 2012. Translation into Swedish by Erik Bryngelsson and Elin Fritiofsson.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Verlos de Grieken van hun verlossers! February 23, 2012. Translation into Dutch by Dennis Schep.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Zbawmy Greków od ich zbawców! February 23, 2012. Translation into Polish by Krzyś Rowiński.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Spasimo Grčki Narod Od Njegovih Spasitelja! February 22, 2012. Translation into Serbian by Vesna Madzoski.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Rešite Grke pred njihovimi rešitelji! February 24, 2012. Translation into Slovenian by Jožica Grgič.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Yunan Halkını Kurtarıcılarından Kurtaralım! February 24, 2012. Translation into Turkish by Ali Bolcakan, Nilüfer Akalın and Can Semercioğlu.

- Badiou, Alain, Jean-Christophe Bailly, Étienne Balibar, Claire Denis, Jean-Luc Nancy, Jacques Ranciere, Avital Ronell. Shpëtojini grekët nga shpëtimtarët e tyre! February 24, 2012. Translation into Albanian by Arlind Qori.

Posted by Κ.Α.ΝΕ.Ν.Α. on 3/05/2012 10:04:00 μ.μ.. Filed under . You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0. You can leave a response or trackback to this entry

0 σχόλια for "NA ΣΩΣΟΥΜΕ ΤΟΝ ΕΛΛΗΝΙΚΌ ΛΑΟ AΠΟ TΟΥΣ ΣΩΤΉΡΕΣ ΤΟΥ!!! Save the Greeks from their Saviours!!!"

Leave a reply